A műtétig sok vicces dolog történt, de a legviccesebb hogy teljesen elfelejtettem, hogy meg kell csináltatni egy csomó vizsgálatot (teljes vérkép, vércsoport, ellenanyag, vizelet, ekg, mellkasröntgen) előtte. A háziorvos elintézte a beutalókat időben, mert oda még elmentem, aztán elfelejtettem, mert a kutya szemvizsgálata meg egyéb dolgai fontosabbak voltak. Illetve nem fontosabbak, csak a kemós agyam nem tud sok információt tárolni, így az új kb. törli a régit. (Hogy ez mikor múlik már el... mindig is szórakozott voltam, de azért ez már lassan orvosi eset.)

Utolsó pillanatban eszmélés, párom kér időpontot a rendelőbe ahol végzik a vizsgálatokat. Egy hét múlva, péntek 13-ra kapunk is (csak vérvételre), ami egyébként is jól hangzik, de a tetejébe következő hét szerdán kell befeküdnöm. Na vajon meglesz minden? 

Pénteken elbattyogtam, gondoltam órákat fogok ülni a három vizsgálatért amiből csak 1-re, a vérvételre van időpontom, úgyhogy a másik kettőt tuti nem is csinálják meg... kicsit negatívan álltam neki a dolognak, de hát az onkológián edződtem. Semmi kedvem nem volt az egész hercehurcához.
Aztán jött a meglepi, bementem, alig volt ott ember és meglepően rendezett, tiszta az egész épület. A hölgy a recepción gyorsan és pontosan eligazított, adott sorszámokat, irány az első állomás, a vérvétel. Ott egy kis galiba, gyors megoldás és 2 perc múlva már mehettem is befelé. Aztamindenit! :) Nyomás tovább, ecc, pecc, kimehetsz EKG. 4-en várakozunk, papírok beszed, 10 perc múlva már mehetek is be a vizsgálatra. Miután mindenki kész, 2-3 perc után megkaptam a leletem. Újra csak hűűha! Mellkasröntgennél ugyanez játszódott le, maximum húsz perc alatt bementem, kijöttem, leletet kaptam. Nagyjából 1 óra alatt az összes vizsgálatot letudtam. Péntek 13., imádlak. Ez most a reklám helye, ez volt a Szegedi úti szakrendelő. Rend van, tisztaság, van hova leülni és minden olajozottan működik. Le vagyok nyűgözve!

Mostmár csak azon kellett izgulni, hogy a vérképem meglegyen keddre. Hétfőn felhívtuk a háziorvosomat, hogy megvan-e és igeen, lehet menni érte. 
Egyébként mindent az utolsó pillantra hagytam, a vásárlás nagy részét is, szóval a hétfő és főleg a kedd szépen be volt táblázva. Kedden 2-kor eljöttem a munkahelyemről, irány a háziorvos. Ott ahogy meglátott a nővérke közölte, hogy a vércsoport vizsgálat nincs meg, csak holnap vagy csütörtökön. Szuper, nekem holnap már a kórházban kell lennem. "Ajjaj!' - volt a reakció. Köszi, hát ajjaj... amúgy is messze álltam a zen állapottól, de ettől a plafonon voltam. A többit megkaptam mikor bejutottam, kézszorítás, mondta a doktornő hogy drukkol nekem. Édes nagyon, meg a nővérke is, megnyugtattak hogy nem lesz gond ebből a hiányból. Hittem nekik. 

Gyorsan rohantam tovább, mert nem volt még kompressziós harisnyám. Miért is lenne?! Gyógyszertár 1 - nincs méret, gyógyszertár 2 - egyáltalán nincs, valami gyógyüzlet - méretet kell venni és amúgy huszonakárhány ezer forint. "Tessék? Köszi, viszlát!" Előtte még megjártam a ruhaboltot hogy szerezzek végig gombos pizsiket. Volt, összesen 3 féle, 6 ezer forintért darabja. Na, azért felmarkoltam kettőt, az egyik akciós, hurrá. Próba, jó, mehetünk. Kell papucs. Az itt nincs, irány egy cipőbolt. Istenem, de imádom hogy itt lakom a Westend mellett. Találtam egy helyes papucsot, próba, jó, mehetünk. 
A minap megnéztem egy ismerőssel a Csillagainkban a hiba című filmet. Az, hogy néhány könnycseppet elmorzsolok a moziban előfordul, de ez... bőgtem. Szó szerint bőgtem és nem csak én, mindenki a teremben. Aztán hazafelé késztetést éreztem, hogy fussak. Futottam, hazaérve a párom nyakába vetettem magam és folytattam a bőgést. Mikor ez az ismerősöm megírta, hogy látta az Alexandrában a könyvet nem volt kérdés, hogy mit viszek magammal olvasni a kórházba. Kell! Úgyhogy hiába voltam fáradt és voltam felpakolva irány a könyvesbolt. Megszereztem, irány haza. Még el kellett vinni a kutyát sétálni, mire hazaértünk azt hittem hogy végem van. Már nem voltam ideges, tudtam hogy úgy fogok aludni mint a bunda. 

Másnap reggel még elvittük a kutyát sétálni, utána pedig irány az Országos Onkológia Intézet, Daganatsebészeti Központ, Emlő és Lágyrészsebészeti Osztálya. :)

Elmentünk a központi épületbe és becsekkoltunk a hotelbe. Utána elmentünk az aneszteziológiára a papírjaimmal, hogy megmondják altatható, műthető állapotban vagyok-e. Beadtam a papírjaim 4-5 másik emberrel együtt. Szépen hívták be az előttünk érkezőket, már tudtam hogy mi jövünk... és nem. Az asszisztens is furán nézett, mikor az utánunk következő férfit hívta be. Mi is néztünk nagy kerek szemekkel, már épp mondani akartam hogy hé. Kérdezte a nevem, meg hogy hol vannak a papírjaim. Mondom odabenn. Ott nincs. Bement, visszajött kétségbeesett arccal. Felírta egy papírra a főbb adataimat, közben mondta hogy ne aggódjak, ha nem lesz meg majd kinyomtatja a leleteket. "- Ezt ugyan nem, mert nem itteni leletek voltak! - Ajjaj!" Na, ezt már ismerem... Kaptam két infarktust és egy agyérgörcsöt, nem tudtam kit és hogyan üssek meg, aztán lenyugodtam mert úgyse segít. Ő meg közben kutatott, felhívta a fél épületet ha valaki valahol találkozik a papírjaimmal akkor vigye oda. 
Azért behívtak és bemondásra ráírták a papíromra, hogy altatható vagyok. Mértek egy vérnyomást és próbáltak megnyugtatni, hogy lesz műtét, ne aggódjak. Hát, akkor menjünk fel az osztályra, majd lesz valami. Főnővér tajtékzott mikor elmeséltem, és még izotópos jelölésre is kell mennem (mint a múltkor). Persze ez nem úgy működik, hogy most akkor minden lelet nélkül megműtenek... szerencsére. Gyorsan levette a vért ami kellett, adott beutalókat és szépen 1 óra alatt le kellett szurkolni az összes vizsgálatot. Na most ez a szakrendelőben ment rendben, viszont itt... mondjuk úgy hogy nem volt sok esély és még dél előtt érjek oda a jelölésre. Persze ha már bennem van az izotóp akkor nem röntgeneznek, nehogy már egyszerű legyen. 

Bekopogtunk, könyörögtünk, végül megcsináltak mindent, megkaptam az izotópot is. És én még a vércsoport leletem miatt aggódtam. :) 

Vártunk egy kicsit, majd megkaptam az ágyacskámat és az ebédet. Nyugi van. :)