Rákos nőkről/asszonyokról szóló filmek, amik nekem tetszettek és bátran ajánlom azoknak, aki egy kicsit meg akarja érteni, mi zajlik bennünk, velünk egy kicsit emészthetőbb formában.

1. Csillagainkban a hiba:

Először moziban láttam a filmet és végig sírtam, hol magam, hol a családom, hol a szerelmem miatt. Sokak számára ez egy romantikus film, aminek a rák ad egy plusz töltetet, de számomra teljesen másról szól. 
Sokszor megfogalmazódott bennem is, ami a főszereplő lányban, átérzem a mélypontjait, az apró örömeit, hogy miért nem akar közel engedni magához senkit. A moziból hazáig rohantam, a párom nyakába vetettem magam és bőgtem mint egy ovis. 

Kedvenc mondataim: "A világ nem kívánságteljesítő gyár." "Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét."

2. Lány kilenc parókával: 

Ez a film egy fiatal lányról szól, nagyjából az én korosztályom, nem volt az olyan rég, hogy 21 éves voltam. Nekem elvitte a figyelmem a kórház felszereltsége és a körülmény amiben kezelték a lányt (elég durva a különbség az itthoni körülményekhez képest), viszont a jellemfejlődés, gondolkodásmód legalább ennyire átjön még ha nem is minden részével tudtam azonosulni, de a végső gondolatokért mindenképp érdemes megnézni a filmet. 

Kedvenc mondatom: "Micsoda ünnep! A születésnapom. Sokkal szebb, ha beteg az ember és tudja, még mindig itt van és egy évvel öregebb lehetett, mint amikor egészséges és tudja, egy évvel öregebb lett." (ez mondjuk épp a könyvből van, de épp ezt éreztem pár hónappal ezelőtt a 26. szülinapomon)

3. A rúzs színe:

A kemóm közepén néztem meg, nagyon tetszett. Nem sírós, viszont minden, de minden egyes pillanatban azt éreztem, hogy igen, ez rólam szól, a felfogása hasonló az enyémhez. Mondjuk én nem használok vörös rúzst, cserébe a kemós zoknim rózsaszín és a nevetés az én fegyverem. :)

4. Küzdelem a rákkal:

Öt nő története, teljesen különbözőek; más társadalmi réteg, más hozzállás. Igazán érdekes, megkapó, néha azért kiakasztó volt nekem. Itt nem a kezeléseken van a hangsúly, inkább a nők környezetét mutatja be és azt, hogy mit hoz ki egy emberből a rák illetve annak túlélése.