Péntekre ismét hivatalos voltam az onkológiára egy sürgős vérkép miatt, ugyanis egyrészről fájt és piros volt a torkom a múltkor, másrészről a kemó a 10. napra produkálja a legrosszabb eredményt, hiába volt egész tűrhető az egy hetes vérképem, biztosra mentünk... és milyen jól tettük, a pénteki vérképem borzasztó volt. 

Az összes értékem deficites lett, hemoglobin, vörösvértest és a legfontosabb, a fehérvérsejt is. A fehérvérsejtek látják el a szervezet védelmét, a referencia érték 4-10 között van, az én értékem 1,1 volt. Azt hiszem elmondható, hogy ez a béka feneke alatt van, az immunrendszerem bemondta az unalmast. Hurrá!
A doktornő sem örült túlzottan, de sejtettük hogy ez lesz, szerencsére erre is van megoldás. Kaptam egy Nivestim nevű injekciót, ami ezt tudja: "A Nivestim hatóanyaga a filgrasztim. A filgrasztim a citokineknek nevezett fehérjecsoporthoz tartozik, és nagyon hasonlít az emberi szervezetben termelődő egyik természetes fehérjéhez (amelynek neve granulocitakolónia stimuláló faktor (G-CSF)). A filgrasztim arra serkenti a csontvelőt (azt a szövetet, ahol az új vérsejtek termelődnek), hogy több vérsejtet állítson elő, főleg a fehérvérsejtek bizonyos típusait."

Volt nagy rohangálás, közölte a doktornő, hogy én most nem megyek sehova, leülök, a segédnővér lefut a patikába, kiváltja a receptet, ő bead belőle egyet, a maradék négyet hazaviszem szépen és minden nap beadok magamnak egyet és az antibiotikumot is végigszedem, amit a múltkor felírt. A lényeg, hogy hazamegyek és nem megyek emberek közé, mert az most veszélyes. Én mondjuk azt terveztem, hogy dolgozni megyek. 
Nagyon rendes volt, ellátott minden papírral, nekem tényleg csak haza kellett volna mennem, de annyira kiakadtam, hogy nem igaz hogy most még ez is, hogy csakazért is bementem dolgozni, BKV-val. Aztán vertem a fejem a falba kb, mert ahogy elkezdett hatni ez a szuri a csontvelőmben, minden porcikám elkezdett fájni. Eleve elég gyengének éreztem magam, már reggel nyünyüke voltam és nem is akartam egyedül odamenni, csak sajnos muszáj volt. Éreztem, hogy nem ez lesz a hét legjobb napja, mikor végeztem beszéltem a párommal telefonon, hogy egész hétvégén nem mehetek sehova, el is pityeredtem. 

Bementem dolgozni és a nap végére szépen össze is vesztünk. Ő megsértődött mert furán, közönyösen beszéltem vele telefonon én meg megsértődtem, hogy edzeni megy ahelyett, hogy hazajönne velem. Kértem, hogy a laptopomat vigye haza, de közölte hogy viszi a sajátját meg a rakat kaját amit rendeltünk. Később írta, hogy vigyem le, de akkorra már elöntötte a szar az agyam és inkább hazajöttem egyedül, laptopostul. Mert ilyenkor mártírkodni kell ám, jó nagy hülye tudok lenni én is. Edzés után hazajött, 1 órán át nem szóltunk egymáshoz, duzzogtunk, aztán végül összekucorodtunk a takaró alá és együtt néztük a tv-t. 

Közben le kellett mondanom a hétvégi programot. Barátnőmmel, az ő férjével és a hatalmas Apacs kutyával mentünk volna piknikezni a Városligetbe. Ritkán is találkozunk meg végre kimozdulás és kutya és emberek. Mikor írtam az e-mailt barátnőmnek komolyan a sírás kerülgetett, mert egyrészt nagyon vártam, másfelől meg nem igaz, hogy ennyire sem vagyok képes. Olyan aranyosat írt vissza, "mielőbbi fehérvérsejtesedőzés"-t kívánt. Na, ezt nem bírtam nevetés nélkül. Fehérvérsejteseződöm. :D

Estére már kellően ramatyul voltam, 37,5 volt a hőm, fáztam és fájtam, úgyhogy nem bántam hogy nem tartott tovább a hidegháború, jó volt összekucorodni a párommal. Olyan kis törékenynek, sebezhetőnek éreztem magam, az ő karjaiban pedig biztonságban vagyok. Ilyenkor mindig megnyugszom. ♥

Hétfőn kell visszamennem, meglátjuk mit produkál a szervezetem. Tudom, hogy erős kis szerkezet és addigra kutya bajom lesz. Csak ezt a szurit vágom ki a fenébe mindjárt, most is úgy fáj tőle a gerincem meg a medencém hogy megőrülök. 
Reggel bevettem egy Nurofen-t és olyan jól voltam egész délelőtt, mosogattam, takarítottam, rendezkedtem. 
Leborotváltuk a fejem is. Igen, habbal meg borotvával. Kicsit bosszantó volt, hogy nem hullott ki minden egyes szál hajam, úgy néztem ki a maradékkal mint valami őrült tudós, voltak hosszabb-rövidebb hajszálak, néhol több néhol kevesebb. Szóval most rend van a fejemen, olyan kis selymes. :)
Párom harci feladata volt ma egy kendő beszerzése, mert kitaláltam hogy én most kendőben fogok járkálni, mert unom a parókát (gyáva kukac vagyok, szóval nem biztos hogy menni fog). Tudtam, hogy nagyon szépet fog választani és így is lett, szóval most gyakorlom a fejkendő kötési technikákat hogy ha úgy van kedvem, akkor meg tudjam csinálni. Ha mégsem lesz bátorságom, a nyakamba még mindig köthetem. :)