Rossz pénz nem vész el, itt vagyok újra. Köszönöm az aggódást és egyben elnézést, hogy okot adtam rá. Külön köszönöm annak, aki felkutatott facebookon és jól meglepett az üzenetével. :)

Az utolsó kör kemóról lemondtam, az onkológus is teljesen simán rábólintott, nagyon boldog voltam. Úgy volt, hogy még decemberben elkezdik a sugárterápiát, de kétszer visszaküldtek a sebészhez, hogy még le kell engedni az expanderből és másodszorra sem volt jó, úgyhogy besokalltam és egy jó darabig a közelébe se mentem az intézménynek. Volt egy nyugodt karácsonyom, újévem, nagyon békés volt minden. Csak a párommal kaptunk össze, míg én apukáméknál voltam ő pedig itt, de nem tartott sokáig a mosolyszünet. Időzíteni azt tudunk minden esetre. :)

Februárban már nagyon nyomasztott, hogy csak vissza kéne menni az onkológiára a sebészhez, hogy akkor a sugaras doki kérésének megfelelően az egészséges oldalon majdnem teljesen leengedjék az expanderem és aztán mehessen a sugár. A sebészem nem a várt módon reagált, kiakadt, rögtön a konzultálni akart a sugárterápiás osztályt vezető professzorral. Nekem semmi nem megy simán. Ennek végül az lett az eredménye, hogy el kellett mennem ahhoz a prof-hoz megbeszélésre, hogy esetleg egy másik módszerrel meg lehet-e oldani, hogy ne kelljen leengedni. Megpróbáltuk, sajnos nem ment, úgyhogy most a bal mellem elég hülyén néz ki. Nem zavar különösebben, csak kicsit megbántam az expander dolgot. Jó lesz majd és innen csak egy lépés a végleges állapot, de azért a sok nyűglődés miatt elgondolkodtam hogy kivetetem és nem lesz helyreállítás. Azóta aludtam rá párat és tényleg jó lesz az, csak türelmesnek kell lennem. 

Kezdtem már magam szarul érezni, hogy oda-vissza passzolgatnak, de a héten csütörtökön végre megkaptam az első sugárkezelést. Összesen 28-at kell kapnom, minden hétköznap kell menni. Hétvégén szerencsére pihi lesz. Már csak 26! :) A sugárkezelés egyáltalán nem kellemetlen, én olyan géphez kerültem ami egy nagyon kellemes környezetben van, a plafon olyan mintha a szabad ég alatt feküdnék, felhők, fák, szóval kellemes. Közben semmi fájdalom vagy kellemetlenség. Összesen 20 perc, vetkőzéssel, öltözéssel. A bőrömre a Panthenol spray ajánlották reggel-este kennem kell illetve ha kiszárad akkor Bepanthennel, vékonyan. Egyelőre semmit nem érzek, de kettő alkalom után talán ez nem is furcsa. 

Hogy mit csinálok ezen kívül mostanság? Bármilyen meglepő, de testépítek. Nem akarok fitneszmodell lenni, viszont szeretnék formás, izmos lenni, kellő energiával, állóképességgel. Onnan indult az egész, hogy futottam két saroknyit a kutyával és majd' kiköptem a tüdőm. Szóval azóta olvasok, tanulok és próbálom beépíteni a mindennapjaimba. Elkezdtem kicsit komolyabban edzeni és összeállítottam ez étrendem, megvettem a kiegészítőket, fehérjét, vitaminokat.  

Az edzés első blikkre nem igazán nekem való, ez pedig a kettlebell. Nekünk akiknek a mellüket műtötték óvatosan kell bánni a súlyokkal. Konzultáltam az edzővel és szerinte rendben én pedig magam mérlegeltem. Nem vették ki az összes nyirokcsomómat, szóval a nyiroködéma kevésbé fenyeget illetve ez egy minden izomcsoportot átmozgató sport, ami jó hatással van a szervezetre. Úgy döntöttem belevágok és január óta csinálom is, heti kétszer. Minden egyes alkalommal ki kell lépnem a komfort zónámból és fantasztikus dolgok sülnek ki belőle. Megtanultam fejen állni is végre, 26 évesen. :) 

Mostanában hihetetlenül mozgalmas napjaim voltak, aludni sem volt idő igazán. Mostanra sikerül bepótolni, volt minden. Költözés, céges hétvégi elvonulás. Most hétvégén pedig legyőztem egy nagy félelmem: vezettem Budapesten. 2 éve nem ültem a volánnál, szóval elég extém volt, de ezt is túléltem. Ezen kívül még több mint 500 km-t vezettem, nagyon nagyon elfáradtam. Arra viszont jó volt ez a hétvége, hogy rájöjjek, mennyire nem kell autó. Nem is értem, hogy ad valakinek szabadságérzetet, mikor állandó stressz az egész vezetés, parkolás, autóért való aggódás. Alig vártam hogy visszavigyük és egy sziklagörgetegtől szabadultam meg amint lecsaptam a kulcsot az asztalra. 

Múlt héten CT és MR vizsgálaton is voltam, pénteken pedig onkológusnál. Csupa jó hírt kaptam, minden leletem negatív. 2013 november óta 10 kemoterápia, dupla masztektómia, hegyek és völgyek, de még itt vagyok! 

Zárszóként egy sorstársam mottójával élnék: Élni és nem félni!