Kedden megtörtént a 3 kemó utáni kontroll MR vizsgálat. Ez most egész jó volt, nem tartott olyan sokáig és egész emberi időben mentem, este 6-ra. Nem is csúsztunk sokat. Párommal kis mosolyszünet volt éppen, de azért eljött velem. Haragudott rám, mert pénteken kellett volna megünnepelnünk a szülinapját, ezt beszéltük meg, erre én programot szerveztem aznapra... legalábbis ő így tudta, szóval bedurcizott.
Péntek este azért kiengesztelődött, olyan meglepi szülinapot rittyentettem neki, hogy magam is meglepődtem. Eljöttem korábban a munkahelyemről, hazahoztam barátnőm rendelt kajáit mivel ő nem jött haza, hogy kettesben tudjunk lenni, elhoztam a már 3 hete megrendelt tortát, elfutottam bevásárolni. Megfőztem a 2 fogásos vacsit, elpakoltam, kicsinosítottam magam, tele raktam a lakást gyertyákkal, becsomagoltam az ajándékot... és azt hittem kipurcanok, mert ezt kábé 3 óra alatt műveltem le.
Azért az arcért, amit láttam az arcán mikor belépett a lakásba megérte a fáradozás, annyira boldog voltam hogy el is felejtettem hogy fáradt vagyok. :) Jól sikerült kis este volt.

Hétvégén elmentünk a családjához és hatalmasakat kirándultunk ebben a jó időben. Magassarkú bokacsizmában elengedhetetlen volt felmásznom egy majdnem függőleges domboldalra ahonnan 4-szer majdnem lezúgtam, a lejövetel is igazán kalandos volt, ugyanis már a mászásban elfáradtam. Páromat meg a szívbaj kerülgette. Sose voltam egészen normális. :) Másnap az én hatalmas tériszonyommal felmentünk az esztergomi bazilika kupolájába. Nekem egy asztal tetejére felállni is kihívás, ez meg csak a tértől számítva 71,5 méter. Azt hittem ott lesz végem, végig remegett kezem lábam amíg körbeértünk. De ezt is megcsináltam! Jó volt... lejönni. 

Valahogy nem is érdekelt az MR eredménye, én éreztem hogy javult, zsugorodott és nem is lettem volna hajlandó elfogadni mást, meg se kérdeztem mikor lesz meg a lelet. Ezen a héten hétfőn mentem be az asszisztenciára, ugyanis elfelejtettem beutalók kérni a következő kezelés előtti vérkép-kontrollra. Ha már ott voltam, rákérdeztem hogy van-e valami a gépben, ééés volt. Ki is nyomtatta a kezembe is nyomta a leletemet, és ha már a kezemben volt el is olvastam: "a jobb emlő felső negyedhatárán kimutatott 24x28 mm-es tumoros lágyrész az előző vizsgálat óta jelentősen regrediált. Jelenleg a tumor helyén 13x17 mm nagyságú, kisfokú széli erősítést mutató residuális képlet különíthető el." Magyarul összement és megdöglött, a residuális azt jelenti hogy hátramaradt. Ez már nem mászik sehova, maximum ki belőlem a kedvenc sebészem keze által. Egyébként sehol a környéken nem is találtak semmi kórosat, ez áll még a papíron. Úgy örültem, épp felhívott a főnököm valami miatt aztán mellesleg megkérdezte hogy vagyok, én meg mondtam hogy itt állok az onkológia előtt és mindjárt elsírom magam örömömben, mert... :) Örült velem, aranyos volt. Utána végigmutogattam a kolléganőimnek, ők is örültek én meg egész nap fel voltam dobva. 

Hétfőn már a kezemet is ki tudtam nyújtani nem csak lefelé, hanem a fejem fölé is, pedig napok óta elfelejtettük kenegetni, helyre jött magától szerencsére. Úgyhogy vééégre nyújtózkodtam egy jót.

Olyan jól alakul minden. :)