Hullámok

Mostanában hullámzik a lelkem. Egy pillanat alatt leszek a jókedvű mosolygós lányból befordulós, sírós valaki, és ugyanez fordítva. 

A harmadik kezelés után nagyon ki voltam merülve és elegem volt. Mindenből. A rákból, a kezelésből, de még a páromat sem láttam szívesen néha. Azt is bántam, hogy egyáltalán megszülettem. Kicsit tovább tartott a regenerálódás is és a lelkem nagyon nem volt rendben. Jó híreket kaptam, mégsem voltam igazán boldog. Azt láttam, hogy minden kortársam élvezi a tavaszt, a napsütést, én pedig azon aggódok hogy a parókámat ne fújja le a szél, vagy hogy egyre jobban fáj a karom mert megégtek a vénáim a kemótól. Vagy éppen valami más, mert olyan nincs hogy épp ne nyűglődnék valami miatt. 
Kedden haza kellett jönnöm a munkából, mert nagyon nem voltam jól. Már reggel kicsit lázasnak éreztem magam és olyan gyengének, ráadásul iszonyúan rosszul lettem a buszon. Azt hiszem akkor telt be a pohár és itthon jól erősre sírtam magam. Este pedig a párom kirángatott a lakásból és hihetetlenül bezabáltunk, még fagyit is ettem. Másnap már sokkal jobban éreztem magam mind testileg, mind lelkileg. 

Hétfőn viszont tényleg nagyon jó híreket kaptam, utána azért fel voltam ám dobva. El kellett mennem délelőtt ultrahangra, hogy megjelöljék a dagimat mielőtt elveszne. Az ultrahang igazolta a klinikai regressziót, konkrétan a felére összement a kis drága és valószínűleg a belsejében már halott sejtek vannak. Megkaptam a kis széndarabomat, úgyhogy mostmár elmondhatom, hogy a hóemberem kapott egy gombot. Azért répát nem kértem. :) Mondjuk ez a jelölés megint egy hatalmas tűvel történt, még mindig nem barátkoztunk össze, azt hiszem már nem is fogunk. Egyáltalán nem fájt, kaptam érzéstelenítőt, vágtak rám egy kis rést szikével és bele a tű. Inkább azon izgultam, hogy ahogy próbálja beledöfni a tűt a gombócba véletlenül a hátamban köt ki az az izé. Valószínűleg eléggé aggódóan néztem a ténykedését, mert megkérdezte hogy fáj-e. Á, dehogy, csak be vagyok tojva hogy bennem marad. :) Utána még elküldtek mammográfiára lefotózni, hogy jó helyen van és kész is voltam, 11-kor már a munkahelyemen ültem. Talán sosem töltöttem ilyen kevés időt az onkológián. 

A héten a párommal is volt egy kis mosolyszünet. Nem volt se veszekedés, se vita, csak én túl érzékeny voltam és azt hiszem neki is sok néha ez az egész. Hiszem, mert nem mondja soha, de neki sem könnyű. 1 nap alatt azért helyre tettük magunkat, megbeszéltük kinek mi a baja, aztán újra szeretem volt. :)

Közben a volt lakótársam itthagyott cicáinak is próbáltunk gazdit találni, sikertelenül. Én kezdtem nagyon rosszul viselni őket, tüsszögtem, viszkettem és bármennyire is imádom a cicákat tele volt a szőrükkel minden és ez nem segített a dolgon. Próbáltam távol maradni tőlük, de ezt meg ők nem viselték jól, nyávogtak és hisztiztek, amitől én meg ideges lettem. Muszáj volt valamit csinálni, írtam a lánynak hogy ki kellene találni valamit, mert így nem jó nekem. Nem akarta hogy menhelyre kerüljenek (amit meg is értek, én se akartam), gazdit nem sikerült találni, így nagynénije ideiglenesen befogadta őket, amíg ő külföldön talál olyan lakást, ahova kiviheti őket. Pénteken le is szállítottuk a macsokat. Megkönnyebbülés is volt, de egyben szomorú is voltam, mert imádtam azokat a hülye szőrgolyókat. Megnyugtatott hogy jó helyük lesz, a néni is aranyos volt. Remélem minden rendben lesz velük. Mondjuk tutira sokkot kaptak, mikor bedobozoltuk őket, nagyon utáltak, jó kis kergetőzés volt. 

Szombatra olyan zsúfolt napom lett, hogy nem tudtam hogy fogom végig csinálni. Egy sorstársam most kezdett el egy sminkes tanfolyamot és már előtte beszéltük, hogy szívesen megyek modellnek ha kell. Most kellett, én pedig bevállaltam. 9-kor találkoztunk és délután 3-ig ott voltunk. Igazi csajos program, 3 sminket is kaptam ez idő alatt, az utolsó pedig hazamenős volt. Szuper lett mindegyik és nagyon sokat tanultam én is, hogy mi áll jól nekem, illetve 1-2 technikát is ellestem. Mondjuk az elején feszélyezett, amikor mindenki körbeállt hogy kielemezzenek, de egyszer kibírtam, ebből is tanultam. Teljesen asszimetrikus a képem.  Aggódtam a paróka miatt is, de nem volt feltűnő, elcsatoltuk és szuper volt. Nagyon jól éreztem magam, feltöltődtem. Ritkán csinálok ilyeneket, igazi nőnek éreztem magam. És borzasztóan elfáradtam, hogy bírják ezt a modellek?
Mindezek után párom összeszedett és irány az IKEA, ahol egy régi kedves barátnőm és a párja vártak. Feljöttek Siklósról a hétvégére, itt tudtunk összefutni. A nap hírét is itt tudtam meg, babát vár. Ott az IKEA közepén bőgtem el magam majdnem (na jó nem csak majdnem, pár könnycsepp utat tört magának), úgy ölelgettem. Mutatta az ultrahang képet és jajj, túlcsordult a kicsi szívem olyan boldog voltam. Utána végigsétáltuk az áruházat, közben beszélgettünk. A fiúk is elvoltak, jó kis túra volt, lejártam a lábam és megjutalmaztam magam valami Princess nevű sütivel, meg jó kis 200 forintos fagyival. 
Ha még nem lettem volna elég fáradt hazajöttünk egy 20 percre, hogy aztán a hét közepén lefoglalt esti közös programunkra indulhassunk a párommal. Dartsozni mentünk. 1 óra volt, de annyira jól szórakoztunk, megérte elmenni. Csak vigyorogtam hazafelé és én voltam a legboldogabb az egész világon. Itthon meg eldőltem mint a krumplis zsák. Az a nap igazi non plus ultra volt, minden volt, csajos, rég nem látott barátokos, szerelmeses, jó nagyot alvós.
Szarok én a rákra, azt se tudom mi az. :)

Nekem egyébként meg kéne tiltani hogy IKEA-ba menjek, most megint vásárolhatnékom van. A jövő havi, meg az utána havi fizetésünket is elköltöttem már fejben, borzasztó vagyok. Blogírás előtt is épp bevásárlólistát raktam össze. Jobb lesz ha elveszi tőlem valaki a bankkártyámat. :)

Ma tavaszi nagytakarítás tartottunk és szőrmentesítettük a lakást, hát az se volt épp pihentető és ráadásul olyan történt, amire nagyon nem számítottam. Megjött. A szervezetem úgy gondolta, hogy ha már nőnek érzem magam legyek is az, úgyhogy mintha nem kaptam volna 3 kemót, jött, hasfájással meg mindennel ami kell. Életemben nem örültem még így neki. Szenvedek mint a kutya, ahogy ilyenkor szoktam, de nem érdekel, boldogan fekszem le aludni mert ez azt jelenti, hogy van még legalább egy dolog, ami normálisan működik bennem. És magyarázat arra, hogy miért voltam ilyen dilis az elmúlt napokban. Éljen, éljen! :)