Mivel szeretnék mindent megosztani a blogon nem csak a mosolygást (hiszen így kerek), így írnom kell erről is, pedig nagyon nem szívesen teszem most. 

Lelkileg sokkal nehezebben viselem ezt a kezelést. Persze, csinálom, mert azt mondták, de valahogy mégsem sikerült kellőképp feldolgozni azt, hogy a nagy ünneplős utolsó után mégis szükség van még néhány üveg löttyre. Nem látom az eredményeit, nincs semmi látványos pozitív hatása, viszont mellékhatása az van bőven. 
A teljesség igénye nélkül: fejfájás, gyomorfájás, gyomorégés, hányinger, szédülés, szívdobogás.

Az első kezelés 2 körben ment le, 2 egymást követő héten. 
Mindig volt társaságom szerencsére, mert a lányok úgy érezték, hogy mellettem kell lenniük. És jól érezték, volt pár pillanat mikor szívesen meglógtam volna, hiába vigyorogtam. 

Az első körben nem volt semmi említésre méltó, eltelt. Már régi ismerősként üdvözöltek a kezelőben, én meg vidámkodtam a lányokkal amíg le nem hurrogott minket egy bácsi, aki úgy érezte, nem oda való a nevetgélés. Bent is remek síri hangulat uralkodott, eléggé lehúzta a kedvem. Mindegy, lefolyt, mehettem haza, másnap meg dolgozni. 

A második kör nagyon brutális volt, nem elég hogy kemó, az orvosnál még jól ki is csesztek velem. Fél 9 körül mentem vérvételre, 9-kor már a doki ajtaja előtt vártam a bebocsájtást. Eleinte türelmes voltam mint szoktam, de azért dél körül már kezdett elfogyni a türelmem és féltem, hogy nem kapom meg a gyógyszert. Nagyon lassan haladtunk, negyed 2 is elmúlt, mire behívtak, addigra már a sírás határán voltam.
Na, akkor mondtam, hogy eléggé kellemetlenül feszül a lábam. Megnézte és szerinte meg volt dagadva, hiába magyaráztam, hogy azért nem egyformák, mert az egyik el volt törve és vékonyabb, a másik pedig ducibb amióta trombózisom volt. A vérképem sem volt valami fényes, nem nagyon akart kemót adni. A lábam miatt doppler UH, van-e trombózisom. A doki elvileg 2-től rendel, talán fél 3-ra oda is ér, mondták. Hurrá, 3-ra vissza kéne érnem, mert a doktornő végül belement, hogy ha minden rendben a doppler-en, akkor megkapom a kemót. Jött a beteghordó a gurulós kocsival, én meg nem hittem el, hogy ez most komoly, hogy ezzel kell menni, pedig dehogynem. 

Odaértünk, sorszám szerint én voltam az első, szerencsére negyed 3-ra befutott az ultrahangos doki és azt látta ,hogy minden rendben van. Az egyik legjobb fej orvos volt akivel ott találkoztam, mindent magyarázott, pedig én aztán jó sokat kérdeztem és próbáltam megnyugtatni is. 

3-ra visszaértünk az orvoshoz és megkaptam a papírokat, irány az osztály, mivel a kezelő már "bezárt". Befektettek egy szobába és innentől ment minden a maga útján, de én idegileg teljesen kimerültem. Este fél 7 volt, mire lefolyt az utolsó csepp is, addig egy kedves ismerősöm ült az ágyam mellett és próbált mindenféle vicces sztorival szinten tartani. Végül kocsival vittek haza, otthon pedig végre jól kibőgtem magam. Azt hiszem ez a hercehurca volt az, ami feltette az i-re a pontot nálam és nem tudok kikeveredni lelkileg belőle. Eljutottam arra a pontra, amiről sokan meséltek. Bementem látogatni egy srácot és támogatni, de ahogy beértem hányingerem lett. Ott maradtam, mert megígértem, de alig vártam hogy mehessek és ez nem a srác hibája volt. Rossz periódusomban sikerült megtalálnia. 

Mondták, hogy próbáljak az orvosnál erőszakosabb lenni, de az nem én lennék, csak rosszul érezném magam miatta. 

Nagyon azt forgatom a fejemben, hogy félbehagyom ezt a kezelést. Nem érzem jól magam tőle, ami azért persze várható volt, de az, hogy 2 hétig folyamatosan minden nap van valami ami miatt rosszul vagyok és nem tudok semmit csinálni (mert mondjuk a Westend közepén majdnem leájulok a mozgólépcsőről vagy valami hasonló) az kiakaszt. Ha nem dolgoznék akkor is ez lenne, csak még be is diliznék otthon egyedül. A hajam most nem hullik, viszont az arcom tele van ragyával, a gyomrom kikészült, a ciklusom megint felborult, a szívem majd kiugrik a helyéről, fáj a hátam, a csontjaim.... tudom, hogy lehetne rosszabb, de mostanra elfáradtam. Persze, szeretnék egészséges maradni, de most úgy érzem, hogy 1 kezelés után tartok ott, mint legutóbb 6-tól. 

Jelenleg épp kezdek jobban lenni, erre 3 nap múlva mehetek megint. Biztosan beszélni fogok az orvossal és most először kívánom azt, hogy legyen rossz a vérképem és el kelljen tolni a kezelést vagy csökkentsük az adagot. Bármit, csak legyen már jobb egy kicsit. 

Közben új hobbit találtam magamnak, elkezdtem sütni-főzni és imádok új recepteket kipróbálni. Végre valami, amivel elszórakozhatok, viszont az, hogy rosszul vagyok nem sokat szokott segíteni...