Azt mondják a dokik, hogy a kezelés utáni 14-16 nap múlva kezd el hullani a haj. Azt éreztem ebben a két hétben, hogy én leszek a kivétel aki erősíti a szabályt és tuti nem hullik ki. Aztán egyszer csak elkezdődött... pontosan 14 nap elteltével.
Először csak pár hajszálat találtam a ruhámon itt ott, kicsit aggódva feküdtem le aludni. Aztán másnap összegumiztam és úgy gondoltam így nem fog tovább hullani. Kis naiv. Amint kibontottam, ha nem is csomókban de egyre több hajszálat láttam magam körül. Fürdés után csak rosszabb lett, mindenütt haj volt. 

Már előtte nap megbeszéltük a párommal, hogy a szerda lesz a napja a birkanyírásnak, valahogy mégsem akaródzott. Rá se mertem nézni a hajnyíróra. Ittunk egy sört, közben hol a könnyeimet törölgettem hol olvastam. Amikor a sokadik szál hajam jött ki és a sorstársak is próbáltak virtuálisan lelket önteni belém éjfél körül fogtuk magunkat és bevonultunk a fürdőszobába. 1 percig voltam erős, összekészültünk, lerogytam a székre és elkezdtem sírni. Párom ott guggolt mellettem és nyugtatott. Tudom, hogy visszanő, de féltem hogy csúnya leszek. Mondtam neki, hogy nyírjuk le az övét is. Belement volna, ha igazán akarom és ettől jobban éreztem volna magam. Tuti nem, békén is hagytuk a haját. Ment a huzavona, hogy akkor csináljuk most vagy majd holnap. Párom azzal érvelt, hogy előbb utóbb úgyis kihullik, szóval el nem kerülhetem. Na jó, csináljuk, csak még egy utolsó kép...

Megkérdezte, hogy akarok-e én először belenyírni. Nem mondom, hogy nem remegett a kezem, de nagy levegő és brrr. Nem vágtam bele nagyon, inkább leültem, lehajtottam a fejem és hagytam, hogy a párom megcsinálja a többit. Ő kifejezetten élvezte, sose csinált még ilyet. Ijesztő volt hogy csak azt láttam, hogy potyog lefelé. 10-15 perc alatt elkészült a remekmű, immár Miss Golyófejű Vigyorbogyó vagyok. Nem szerettem bele a tükörképembe, mondtam is a páromnak hogy inkább ragasszuk vissza. Gyors fotó, küldés barátnőknek. Jött is a válasz az egyiktől, de olyan, hogy már nem is attól sírtam hogy kopasz vagyok, hanem hogy ilyen barátaim vannak. Nézegettem a képet és a tükörképem is. Barátkozunk. Nagyon fura végigsimítani a fejemen, plüssfejű vagyok. :) A másik, hogy fázik.
Lefekvés előtt azért még gyorsan megtoroltam a tettet a páromon és lenyírtam a szakállát. Ugyan nem nullással, de jó érzés volt és jó is lett. Eddig ollóval szöszöltem rajta egy órát, most pikk-pakk végeztem. 

Nagyon rosszul aludtam. Az élmény miatt is illetve nagyon fura érzés volt a párnán feküdni. Nem igazán tudom leírni milyen, de minden fordulásnál felébredtem rá. 

Reggel felvettem egy sapit, de túl meleg volt úgyhogy maradt a kendő, mert tényleg fázik a fejem. :)

Volt még egy kis ijedelem a héten, mégpedig hogy kedden iszonyatosan elkezdett fájni a hátam vesetájékon. Na most kemó, CT meg ilyenek után mire is gondoljak... hát a vesém fáj. Nem akartam fájdalomcsillapítót bevenni, de így alig tudtam bemenni dolgozni. Van egy nagyon rossz szokása a szervezetemnek. Ha nagyon fáj valamim, hányingerem lesz. Szerencse, hogy le tudtam ülni a buszon, különben... Még fél napot szenvedtem, aztán jött a megváltás, a Flector por. Elmúlt a fájdalom, délután irány a háziorvos, aki szerint nem a vesém fáj. :)
Azóta nem jártam nála amióta beutalt az onkológiára, szóval mesélhettem is pluszban. Azért a biztonság kedvéért kért vizeletmintát, biztos ami tuti. Ma megyek vissza, remélem igaza volt. Hogy őt idézzem: "Ne tetézzük a bajt!"

Update: Tetéztem, mégis a vesém fájt és nekem volt igazam. Tele vagyok bacival. Kaptam antibiotikumot, remélem használ. Nem vagyok antibogyó párti, de a vesémmel most nem szórakozom. Tőzegáfonyát is szereztem, az is segít. Tanulság: kórházban nem megyek többet mosdóba...