3. nap délután már mostam és teregettem, ahhoz nem kell nagy erőfeszítés (éljen az automata mosógép :) ).

Párom hazaért, hozott chipset egy jó nagy zacskóval (150 g), kólát és fagyasztott gyümölcsöt is. Annyian mondták, hogy a kóla jó a hányingerre, hogy úgy gondoltam kipróbálom. Nesze neked életmód, mindegy, ittam 1 decit. Szinte azonnal jobban lettem. Leültem a zacskó chipsszel a kezemben filmezni, közben el is tüntettem. Az egészet. Volt nagy öröm, működik, kóla-chips a nyerő kombináció.

Olyan erősre kóláztam magam, hogy úgy döntöttem pénteken bemegyek dolgozni. Kicsit erőtlenül indult a reggel, a gyomrom nagyon nem volt a helyén és fogalmam sem volt hogy jutok el egyáltalán a buszig. Elindultam, lesz ami lesz én akkor is kimegyek azon az ajtón. Végül nem busz lett hanem villamos, ahol le tudtam ülni így azt túléltem, jöhetett a séta. Minden gond nélkül beértem a munkahelyemre, ahol meglepődve néztek a kolléganők és azzal a lendülettel letoltak, hogy miért nem vagyok otthon és pihenek. Délelőtt még nem voltam a helyzet magaslatán azért, de délutánra helyreállt a rend. Egy perccel sem mentem korábban haza és nagyon büszke voltam magamra.

Hétvégén már elkezdtem eszegetni, de nagyon keveset és még mindig leginkább a chipset fogadta be a gyomrom. Elmentünk párommal a bevásárlóközpontba, szerintem vagy 2 órát mászkáltunk és nekem 3-szor le kellett ülnöm szusszanni, de jól viseltem és megvettünk mindent. Vasárnap Super Bowl volt, ennek apropóján tiszta amerikát varázsoltunk az otthonunkba hamburgerrel, hagymakarikával, chips-szel, skittles-szel és kólával. Ettem amennyi belém fért, kicsit már rosszul is voltam, de bírtam hajnalig a bulit. 

Kedden kellett mennem 1 hetes kontrollra, megnézték hogy reagált a szerveztem. Úgy ültem az orvosnál, mintha semmi bajom nem lenne az ég világon. Úgy is éreztem magam! Sokakban akkor tudatosult hogy én is beteg vagyok, mikor behívtak. Nagyon kitűnök mindenhonnan a fiatal korommal és mindig látom a hitetlenkedést a szemekben. 
A vérképem teljesen rendben volt, meséltem a doktornőnek hogy éltem meg ezt a pár napot és legközelebb kapok a hányásra valami jó kis kúpot. Legalább nyugiban hempereghetek az ágyban, a gyengeségre nem hiszem hogy van megoldása. Sajnos legközelebb nem is lesz, szabadságra megy, pedig ő is nagyon szeretett volna teljesen végigkísérni. Azért a fiatalságnak is megvan az előnye, hímes tojásként bánnak velem mindenhol. Nagyon jól tud esni egy-egy kedves szó. A 3. kezelés után lesz egy kontroll MRI, megnézzük hogy reagál a daganatom a kemoterápiás szerekre. Megjegyzem nagyon jól, határozottan kisebb lett már így 10 nappal utána is. Lehet meg se találják majd. 

Előtte még 2 izgalmas vizsgálat vár rám, az egyik a ma letudott CT, a másik pedig egy csontszcintigráfiás vizsgálat. Én nagyon bízom abban, hogy minden rendben lesz és nem találnak sehol semmit. Próbáltam nem rástresszelni ma sem erre a CT-re, nagyjából sikerült. Annyira belemerültem Mosolyka könyvének olvasásába, hogy majdnem elfelejtettem bemenni a vizsgálatra. :)

Hétvégén vettünk sapikat nekem illetve ma elmentem és vettem parókát. Meglátjuk, hordani fogom-e, ma egész délután az van rajtam, hogy szokjam egyrészt a gondolatot másrészt magát ezt az idegen valamit a fejemen. Nagyon fura. Kaptam mellé egy helyes kis turbánt is és előbányásztuk párom régi kendőit is a múltkor. A haj kihullására nem lehet teljesen felkészülni, de én mindent megteszek, hogy azért nagy sírás-rívás ne legyen belőle. Borúsabb napokra vettem egy rózsaszín nagyon hosszú parókát is. 

Úgy döntöttem, hogy a közelebbi kollégákat, akikkel egy emeleten dolgozunk beavatom a betegségembe. Főként önző okok vezéreltek, nem akartam találgatásokat illetve kellemetlen szituációkat. Úgy érzem nincs mit titkolnom, nem loptam vagy ilyesmi, hogy bujkálnom vagy hazudoznom kelljen. Kisebb részben pedig azért, mert nekik sem akartam kellemetlenséget. Felhatalmaztam a közvetlen főnököm, hogy amíg én otthon nyomom az ágyat avassa be a feletteseit a helyzetbe, akik meglepően jól fogadták (nem úgy értve, teljesen ledöbbentek) és támogatásukról biztosítottak. Később én is bementem és beszéltem egyikükkel, nagyon jól esett. Az is, hogy beszéltem vele és az is amiket mondott. Komolyan én mindenkinek ilyen főnökséget kívánok mint ami nekem jutott, egy piszok mázlista vagyok. Vállalta, hogy tájékoztatja a kollégákat és átadja az üzenetem, miszerint senki ne sajnáljon és ne csináljunk problémát ebből, lehet kérdezni is nyugodtan. Ő is kérdezgetett és mondta hogy ha bármiben tud segíteni csak szóljak. Nagyon vigyorbogyó voltam a beszélgetés után. :)
Nem arra vágyom hogy sajnáljanak, szánjanak, hanem csak szeretném élni a életem amennyire a lehetőségek engedik vagy még annál is sokkal jobban. Ma például fürdőgolyós kádban ázást tervezek. :)