Elvittem a felvételt aznap hogy bemásolják a rendszerbe, remélve, hogy mielőbb tovább tudunk lépni.

Akkor már hosszú hetek óta fájdalmak kínoztak. Egyre erősödött a köhögésem, az állandó nyomó fájdalom mellett voltak igen furcsák, nyilallók vagy csak napokig tartó erősek, mintha meghúzódott volna. Fájt a jobb oldalon a műtött mellem, a mellkasom, a hónom alatt végig a hátam közepéig. A bal oldal nem igazán, bár néha ott is szurkált. Gondoltuk izomláz a sok köhögéstől. Voltak olyan köhögésrohamok, amik hányással végződtek. Napi két Flector Rapidot szedtem, hogy valahogy emberszerűen létezzek.
Kezdtem kimerülni, közben próbáltam dolgozni, de egyre nehezebben ment a bejárás. Januárban el is mondtam a főnökömnek, hogy ki vagyok purcanva, elmegyek táppénzre. Szarul éreztem magam emiatt, mert akkor kaptunk új rendszert, amihez én értettem a legjobban, úgy éreztem cserben hagyok mindenkit. 3 napig még itthonról dolgoztam mint ha semmi nem lenne, aztán kidőltem teljesen. A bűntudat az maradt azért.

Január első hetében felhívtak a CT-ből. Reméltem, hogy azért, mert sikerült megnézni, de kiderült, hogy nem találják az anyagot amit bevittem. Kicsit mérges lettem, hogy fordulhat ez elő. Újra be kellett vinnem a lemezt, újra felmásolták és újból várhattam. Hurrá, végülis időnk mint a tenger. 

Pár nap múlva hívott az onkológusom, egy csütörtöki napon, hogy péntekre (holnapra) van időpontom a mintavételre, gyorsan menjek be mert kellenek laborok meg minden. Aztán végül kiderült, hogy nem akkor péntekre volt az időpont, hanem utána hétre. Továbbra is ráérünk. :) Mondta a dokim végül, hogy fut egy-két kört, majd jelentkezik. Eltelt a hétvége, hétfőn délután csörgött a telefonom és az onkológusom volt. Közölte, hogy megnézték többen a felvételt és hogy ez nagy valószínűséggel rák, szóval másnap menjek be és elkezdjük a kemót. Izéé, sokkot kaptam, annyit tudtam kinyögni hogy oké, persze, bemegyek. Letettem a telefont és kitört belőlem a hisztérikus zokogás. Már megint csak így odaböfögik az embernek, hogy rákos és holnap kemo. Erre nem lehet felkészülni. Írtam a páromnak, felhívtam apukámat, írtam a csajoknak a csoportba. Mire a végére értem, megnyugodtam, de tele voltam kérdésekkel. Az elején még nem volt biztos, hogy mi ez, az onkológus is azt mondta, hogy nem tipikus, hogyan lett hirtelen ilyen biztos, hogy mindjárt mehet a kemo is? Ráadásul azt mondták, nem lesz mintavétel, mert nagy a kockázat, szinte biztos lett volna, hogy légmellet kapok és be kell csövezni, nem akarták ezt a kockázatot vállalni. 

Másnap bementünk a párommal az onkológusomhoz, vártunk és vártunk. Amikor meglátott rögtön elzavart laborokra, mert amúgy elfelejtette, hogy az is kell, gyorsan bementem és kivételesen tőle kaptam meg a beutalókat. Ekkor jeleztem neki, hogy ááácsi kicsit, ezt meg kellene beszélni. Kapkodva mondta, hogy jó, de azért a laborok legyenek meg. Elmentem, megcsináltattam, aztán visszamentem és megint csak vártunk. 
Mikor végre bejutottam megmondta, hogy lemondott arról, hogy ma kemot adjon, szóval beszélgessünk. Végre választ kaptam a kérdéseimre, volt rám ideje, nem kapkodta fel a telefonját sem. Érezte, hogy most oda kell rám figyelnie és jól érezte. A végeredmény az lett, hogy meggyőztem, kérjünk egy PET CT-t, ami biztosra megmondja hogy mi ez. Látta hogy nagyon szarul vagyok, mondta, hogy szerinte kezelni kellene, de döntsek én. Mondtam neki, hogy döntöttem, legyen PET. 
Megkérte, sürgette, de február közepénél előbbre nem sikerült betolni. Várunk.

Közben sebészeti kontrollra is mennem kellett. A melleimmel minden oké volt, de mikor a sebészemmel közöltem, hogy úgy tűnik tüdőáttétem van, teljesen kiborult. Az arcáról lefagyott a mosoly és aggodalmas apukává vált hirtelen. Írt fel krémet az egyik húzódásomra, tippeket adott, próbált vigasztalni és közölte, hogy mindenképp tájékoztassam az eredményről. Úgy búcsúztunk, hogy drukkol nekem és aggódik. 
Ezen a napon lett elegem egyébként az onkológusom tökölődéséből és volt tartalékban a háziorvosom által ajánlott kútvölgyis onkológus, ahol van az a szuper klinikai kezelés. Álltam a sebészet várójában, valami kikattant bennem és felhívtam. Valójában nem tudtunk sokat beszélni, de elindultunk, azt mondta, hogy ha megvan a PET eredménye és szeretném, keressem meg. Gyorsan beszéltünk a kísérleti kezelésről is és kiderült, hogy egész jó esélyeim vannak bekerülni. Tehát akkor választhatok: Onkológiai Intézet hagyományos kemoterápiás kezelés vagy Kútvölgyi hagyományos kemoterápiás kezelés plusz egy kísérleti gyógyszer, ami direkt ilyen BRCA-soknak van mint én is. Erősen hajlottam az utóbbi felé. 

Még várni kellett volna majd' két hetet a PET-re, mikor hívtak telefonon, hogy lemondtak egy időpontot ami holnap lenne, tudok-e menni. IGEEEN, igen, igen, igen! 

Megcsinálták, 4 nap múlva megkaptam a leletet e-mailben. Épp a munkahelyemen ültem, elolvastam és lefagytam. Odahívtam a párom, hogy olvassa el. Közben a főnököm is visszatért, felpattantam és mondtam neki, hogy ha van 2 perce, jöjjön be velem a konyhába. Volt. Mondtam neki, hogy nagy a kaki, most kaptam meg a leletet: mellkasfal, tüdő, nyirok, csont és májáttétem is van. Mondjuk úgy, hogy nem voltunk túl vidámak. 
Szerencsém volt, hogy épp úgy gondoltam, bemegyek dolgozni, mert ha ezt otthon olvasom, tuti kiborulok, de így csak visszaültem dolgozni és arra koncentráltam.

Páromtól csak annyit kérdeztem, hogy most mit csinálunk? Annyit mondott: megyünk tovább. Hívtam a kútvölgyis onkológust, sajnos már eléggé délután volt, nem vette fel, következő nap viszont beszéltem vele és megbeszéltük, hogy másnap, pénteken bemegyek hozzá az összes leletemmel és átbeszéljük a lehetőségeket. 

Megyünk előre!