Hullámvasút

Nagy magasságok és nagy mélységek. Ezek a napjaim mostanában. 

Kezdjük a mélységekkel, legyünk gyorsan túl rajta. :) 
A legutolsó CT-n csak nagyon minimális javulás volt, de leginkább stagnálás. Mikor megtudtam nagyon elszomorodtam és sírtam is kicsit, de aztán rájöttem, hogy ez is jó. Amíg meg tudják fogni addig örülünk. A rosszabb rész, hogy azóta viszont újra köhögök és fáj a hátam. Tartok tőle, hogy ez viszont a rosszabbodás jele, de a hamarosan következő újabb CT megmondja majd, hogy mi a helyzet. Sokan próbálnak nyugtatni azzal, hogy biztos csak megfáztam és nehezen gyógyulok, de nekem nagyon kísérteties az egész. 

A vérképem sem bírta már túl jól a kezeléseket, sokat ki kellett hagyni, így úgy döntöttünk a dokimmal, hogy átállunk a 3 heti kezelésre és egy újfajta fehérvérsejt növelő szurira és meglátjuk. A CT függvényében fogunk tovább lépni, bár a doki nem akarja elhinni, hogy esetleg rosszabbodott a helyzet. Van még alternatíva, szóval nem aggódom... nagyon. 
Azért szerencsére továbbra is aktív tudok lenni, így meg főleg, hogy 3 hetente lesz kezelés. 

És akkor jöjjön a jó hír: férjhez mentem :) 
Nagyon titokban, nagyon kicsi esküvőn mondtuk ki egymásnak az igent a párommal. Nem mondtuk el senkinek (azokon kívül, akiknek muszáj volt: tanúk, dokim), nem szerettünk volna semmi hűhót, a család is csak utána értesült róla, de nem bánták szerencsére. Valahogy úgy éreztük, hogy itt az ideje. Annyi mindenen mentünk keresztül az elmúlt években és mindezek ellenére tudtuk, hogy együtt akarunk lenni, miért ne lehetne hivatalos?! :) 

Hogy fokozzam az örömöt, az esküvő környékén új családtag is feltűnt a láthatáron.
Ugye Ti is egy új kutyára gondoltatok? :) 
Az esküvőnk napján találkoztunk vele először. Pihe kutyánknak szerettünk volna egy barátot, aki megérti és tudnak együtt játszani, heverészni. Mi sokat foglalkoztunk vele, de kutyák mégse vagyunk, úgy gondoltuk jó lesz. Nézelődtem és megláttam a neten Rónát. Nagyon kedves kis feje volt, azt csak később realizáltam, hogy 3 lábacskája van. Elvesztem teljesen. Az első találkozás sajnos elég rapid randi volt az esküvő miatt, de az után már nem is volt kérdés, hogy szeretnénk, ha a családunk tagja lenne, olyan áldott jó természetnek tűnt. Na és viccesen ugrabugrál. :) 1 hétig leveleztem az ideiglenes anyukájával, megbeszéltünk még egy ismerkedős találkozót. Kimentünk a Margit-szigetre sétálni, játszani, beszélgettünk és végül aznap itt is maradt. Jól meglepődtünk. :) 

Hivatalosan is 4 tagú, boldog család vagyunk. A többi meg le van tojva. 


(Ha azt nézzük, hogy a rossz dolgok szeptemberben történtek és a jók októberben, akkor a CT-nek is jónak kell lennie. Micsoda okfejtés :D )